2017.12.03

Érdekes és furcsa történet!

Amit ezúttal megosztok az olvasóinkkal, az számunkra elég elkeserítő és ezért teszem most közzé. Történt egyszer mint a mesékben, még 2012-ben. Legalábbis ekkor kezdődött. Akkor még az állatkert Abonyban működött és elég nehézkesen, de biztosan fejlődött. Minden évben tudtunk valami újdonsággal szolgálni, amit a bevétel megengedett. Még 2012 elején úgy gondoltuk, hogy az egyik kifutónk kis átalakítással alkalmas lehet hiúzok fogadására. Meg is léptük és mikor készen voltunk, megkerestem az akkori felettes szervünket a Közép-Tisza-Vidéki Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőséget, hogy tájékoztassanak, mit kell tennem, hogy ilyen állatokkal bővüljön a Park. Mindig is nagyon jó volt az állatkert és a Hivatal között a kapcsolat. Bármikor kerestem őket, tájékoztattak és mindig, minden fejlesztést az ő jóváhagyásukkal tettünk, hogy az állataink biztonságban legyenek. El is mondták, hogy mi a teendő. Eszerint mikor az éves jelentést beadom, abban jelezzem, hogy mit szeretnék és a következő év (az már 2013-ra szólt) tervezett állatainak listájára is tegyem fel, és ez mint egy kérelem érkezik meg hozzájuk. Így tettem. Megküldtem amit kértek és egy-két hónappal később jött a levelük, hogy elfogadták a kérelmet, tehát ezzel engedélyt kaptam, hogy a tervezett hiúzokat - ha lesz - betelepítsem. Azaz behozzam az Országba és tartsam. 40 állatkertet értesítettünk ki Európában, hogy hiúzokat keresünk. Egy Olaszországban működő állatkert jelezte, hogy nekik lenne hiúz, amit szívesen felajánlanak. Lecsaptunk rájuk. Eurázsiai hiúzok (lynx lynx), két évesek és akár 2013 elején el is szállíthatók. Mivel az említett hivatal a hiúzok betelepítését elfogadta, működési engedélyünk, szállítási engedélyünk van, így azt gondoltuk, hogy ezzel engedélyezték az állatok (EU-n belüli) behozatalát és betelepítését. Az állatok 2013. 02.27-én megérkeztek. Nagy volt az öröm. Nem sokára, ahogy kötelező eljárni, bejelentettem a Felettes szervünknek a Felügyelőségnek, hogy az állatok megérkeztek és megküldtem a velük érkező összes papírt. (Citesz, Traces, az orvosi papírokat, az autó szállítási engedélyét, mindent). Ezeket a Felügyelőség rendben találta és az állatokat nyilvántartásba vette a mi nevünkön és megadta a működési engedélyünkben szereplő állataink mellett a hiúzok tartási engedélyét is. Ezzel mi úgy gondoltuk, hogy készen vagyunk, csak fogadni kell a látogatókat. Ez így is ment egészen 2016-ig, mikor is egy másik hatóság arra hivatkozva, hogy nem volt az állatokra tartási engedélyünk és behozatali engedélyünk, 2017-ben ELKOBOZZA azokat és a Magyar Állam tulajdonába helyezi. Ezzel egyidőben döntött, hogy egy másik, Magyarországi Állatotthonban helyezi el. Gazdagítsa inkább ez ő állatgyűjteményüket. Milyen érdekes! Ezek az állatok közel 5 évig legálisan, tartási engedéllyel voltak tartva, nem illegálisan lettek az országba behozva és erről jegyzőkönyvek vannak. Ugyanis az Állatkertünket évente többször is ellenőrzik. Darabszám szerint, papírjaik szerint és minden ellenőrzésen minden rendben ment velük. Sőt! Egy költözést is átvészeltek 2015-ben, mikor is egy másik felettes szervhez kerültünk, és az új működési engedélyben, amit más hatóság, ezesetben már az Alsó-Tisza-Vidéki Főfelügyelőség adott ki és kaptunk a hiúzokra teljesen új tartási engedélyt. És a már új, Felsőlajoson üzemelő Állatkertünkben, mikor a Citesz és Traces papírokat több alkalommal is ellenőrizték, nem derült arra fény, hogy a hivatalok nem voltak jogosultak kiadni ezeket az engedélyeket. Ebben a történetben mindenki elfelejtette az idők során, vagyis nem akarták érteni akik elkobozták az állatokat, hogy ha a hivatalok írásban nem fogadják el a betelepítés kérelmét, ezzel véleményem szerint engedélyezve a behozatalt és a tartást, akkor ezeket az állatkert nem hozza be! Kerestünk volna más állatokat. De bátorítottak, elmondták, írásba foglalták, ezeknek az állatoknak lehet az otthonuk a mi állatkertünk. Akik a tartási engedélyeket kiadták hibázhattak? Okozhattak Állatkertünknek hivatalos eljárásban komoly károkat? Ki tudja? Mert, hogy ezek az állatok ide kerüljenek, annak komoly költsége volt. És az elkövetkezendő időszakban akiknek a hiúzok a kedvencük, azok nem jönnek már és nem váltanak belépőjegyet, és az örökbefogadók nem támogatják tovább az Állatkertet. Mert voltak, akik a hiúz miatt tették ezeket. Tudják, hogy is szokott működni, mi a gyakorlat, ha egy hatóság nem hivatott az engedélyeket kiadni, vagy éppen rossz helyre érkezik a kérelem? A beérkezett kérelmet átküldik az illetékes hatóságnak vagy tájékoztatnak, hogy nem ők az illetékesek. Valahogy így kellett volna. Nem rögtön elkobozni és komoly károkat okozni az intézménynek, amely már közel 25 éve fogadja a látogatókat. Érti valaki ezt a történetet és a gondunkat vele? Mert az elkobzó hatóság nem értette, hogy nem akartunk megkerülni senkit és semmit. A hivatalok tájékoztatása szerint jártunk el, ők pedig a ránk vonatkozó törvények, jogászok általi értelmezése után adták ki az engedélyeket. Azt is tudni kell, hogy nálunk egy-egy állat nem egy szék, egy tárgy, hanem saját tulajdon és nagyon vigyázunk rá. Ugyanis ha elpusztul vagy beteg lesz, azt saját zsebből kell finanszíroznunk, és nem úgy, mint az ország állatkertjeinek nagy része, hogy a költségvetési szerv és az Állam, az Önkormányzatok tartják fenn és fizetnek minden hasonló kiadást. Nagyon fontos volt Állatkertünknek ez az állatfajta és nagyon szerettük őket. A lehető legjobb körülményeket biztosítottuk nekik. Bizonyíték erre, hogy ami Európában is ritka, nálunk az eurázsiai hiúzok szaporodtak. Kíváncsian várjuk, hogy lesz-e ez így az új helyen? Nem számított a közel 25 éves múlt, az elhivatottság, hogy hány más állatkertben kiselejtezett állatkölyköt és állatot fogadtunk be és neveltünk fel. Melyek más hazai állatkerteknek kiselejtezett egyed volt. Nem számított, hogy ebben a történetben a hivatalok is komoly hibát vétettek! Erre való tekintettel sem kaptunk esélyt arra, hogy kijavítsunk egy félreértésen alapuló hibát. Rögtön az állatot büntetjük. Mert ezt ők élik meg legrosszabbul. Az új hely megszokásával járó stressz, új gondozók, a szállítás, az altatás stb-stb. Amit sosem értettem! Hogy a hivatalok, melyek működési, tartási engedélyeket adnak, ellenőriznek, felügyelnek, SOSEM SEGÍTENI JÖNNEK, HANEM INTÉZKEDNI! Ezesetben elkélt volna egy kis jóindulat és rögtön beszélhetnénk állatvédelemről! És ami a legérthetetlenebb számunkra, hogy bárhová fordultunk, mindenhol süket fülekre találtunk. De mivel a remény hal meg utoljára, azért írtam mindezt le, talán lesz aki érti és érdekli ez az érdekes, minden szavában igaz történet. Felsőlajos, 2017. 11. 30. Az elszállítás napja.