Buborék Csehországban él tovább! Nagyon nehéz Buborékról röviden írni. Egy biztos. Állatkertünk életében az egyik legjobban várt bébi volt, mikor hozzánk került 2008-ban. Én személyesen 4 évig voltam mellette, mint „vízilovász”. Etettem, takarítottam, cseréltem a vizét és szerettem, ahogy elvárta, amit ő viszonzott önzetlenül, feltételek nélkül. Utána sem váltunk el. Minden nap találkoztunk, játszottunk. Általában ő volt az első a reggeli bejárásom alkalmával. Aztán az állataink költöztetése egyszerű volt, és bíztam abban, hogy egy gyors engedélyezési eljárás után - mint az előző szálláshelyet - 6-8 hét alatt megépítjük, és Buborék 2015 júliusára, a születésnapjára velünk lehet. Nem így lett. És nem a pénz hiánya, nem a t..etlenkedésünk, hanem a bürokrácia állta a terv útját. Kitartottunk több mint egy évig, és egyszer csak látszott, hogy ez furcsán nehéz nekünk. Így a végén, hosszas gondolkodás után döntöttünk. Mert várhattunk volna még a bizonytalanra. De a magányában unatkozva sok mindenre képes. Akár, hogy magában kárt tesz, amit sosem bocsájtottam volna meg magamnak! A másik lehetőség, ha előtérbe helyezzük Buborék biztonságát, hogy elajándékozzuk. Rajongóival is és gondozóikkal is sokáig húztuk a döntést, de az ő érdekében ez látszott a legjobb megoldásnak. Ma is nagyon hiányzik és sokáig hiányozni fog, mert az egyik legjobban szeretett állatom volt. Nem akarom, hogy úgy tűnjön, mást okolok azért, amiért ezt a döntést hoztuk. Bár ha hagytak volna bennünket békében élni, nem ez lett volna. De ebben a mesében nincs ha! Indulásunk óta fúrják ezt az állatkertet! De a tények így is érthetők. Sokak tudják a most már több mint egy év történéseit. A lényeg, hogy a mai napig nem kaptuk meg az építési engedélyt, több mint egy év alatt. Mások ajánlására a legjobb szakemberek dolgoztak az engedélyeken. Tervezőmérnökök, erdőmérnökök, földmérők. Mégis rengeteg hiba csúszott a gépezetbe. Az engedélyező hatóság állandóan hibát talált. Ki hibázhat állandóan? A földmérő? Vagy az erdőmérnök vagy a tervező iroda? Millió építési engedélyt intéztek már sikerrel. Persze víziló házat most először. Vagy túl szőrös szívű volt a hatóság? Nem tudni. Valamennyi hiánypótlást előírtak, szakembereink pótolták ezeket. Türelmetlen voltam és még levelet is írtam az engedélyező hatóság egyik vezetőjének, hogy tekintsenek el ezektől az apróbb „alaki” hibáktól, és engedjék az építkezést, mert egy türelmetlen, magányosan unatkozó élő állatról van szó, aki a természetben társakkal él. Az építkezés senki érdekét a környéken nem sérti. Említettem, hogy nem szeretnénk, ha máshová kellene költöznie, hogy ez egy Nílusi víziló, ami hazánkban csak három másik állatkertben van és mindent, hogy Magyarországon született, de azt a választ kaptam, hogy nem tekinthetnek el semmilyen hibától. De miért nem? Már lakóházak épülhetnek, akár 300 négyzetméteres paloták is engedély nélkül. Egy volt a legfontosabb. Mi jó Buboréknak! Igyekeztem olyan helyre ajándékozni, aki vállalja a feltételeinket. A feltételek viszont azok voltak, hogy csak annak adom, aki párt visz mellé, mert Felsőlajosra párjával együtt érkezett volna. A másik feltételem az volt, hogy Buborék első utódja az enyém lehessen. Nyolcvan európai állatkertet, szafari parkot kerestünk, segítsenek elhelyezni őt. És a Zoo Dvorec Csehországban vállalta a feltételekkel együtt. A szállítást nagyon profi szakember végezte. Semmi sem számított, csak biztonságban legyen és megérkezzen épségben az új helyre. Buborék csodásan viselkedett. Besétált a szállító ládába bízva bennem és Katiban, hogy nem akarok neki rosszat, és rögtön megevett bent két vödör almát és sárgarépát. Nyugodt volt. Ez volt életünk egyik legnehezebb pillanata. Csodásan, nyugodtan viselte a daruzást is. Semmi stressz nem látszott rajta. Aztán hajnal 4 órakor útnak indultak. Furcsa és érdekes dolgok történnek velünk mostanában is, ugyanúgy mint régebben. Viszont ezúttal megígérem mindenkinek, hogy Felsőlajoson megépül Buborék férőhelye. Ő már ezt nem várhatta meg, és most már kapkodnunk sem kell, mert ez két év, mire a pici Buborék megszületik és hazakerülhet. De a lelkiismeretem nem lenne tiszta, ha Buborék háza nem épülne meg. Mert ezt neki ígértem meg. Igaz azt is, hogy utolsónak ugyan, de magammal viszem Felsőlajosra, de ő tudja legjobban, hogy nem rajtam múlott. Azt is tudom, hogy a Zoo Dvorec tulajdonosa és családja nagyon fogják szeretni, és vigyáznak rá. Jó kezekbe került. Abban is biztos vagyok, hogy sok-sok ember veszi majd körbe, ami neki igazán sokat számít és párjával sokáig fog élni. Nálunk az új állatvédelmi rendelet már úgysem tette volna lehetővé, hogy megérintsük a jövőben, amit ő nagyon szeret. Ott legalább közel lehet mindenkihez. A jövő: Nem állhatja utunkat abban senki, hogy újra vízilovunk legyen. Igaz nem Buborék, de talán az ő szerethető utóda.
2016. április 5.

További képek megtekintéséhez lapozzon vagy válasszon a listából, nagy méretben való letöltéshez kattintson a képre.
	30 / 30