Ugandától, Kenyán keresztül, Dél-Afrikáig honos, Uganda nemzeti madara. Mocsaras területek lakója, fején jellegzetes tollkorona, nyakukon piros bőrlebeny található. Fehér szárnyfoltja és hosszú dísztollai vannak a nyakán és a mellén.

További képekért látogasson el a Galériánkba!

A közönséges makákó különlegesnek számít a makákók között, mivel táplálékát gyakran a tengerpart árapályzónájának területéről szerzi be. Apály idején kisebb-nagyobb rákokat, kagylókat, csigákat ejt zsákmányul. Eredetileg fán lakó állat, de szívesen tartózkodik a talajon. Állatkertben gyakori fajnak számít, Magyarországon azonban csak két állatkertben található. Otthonos Hátsó-Indiától a Bengáli-öbölig, az Indiai-óceánban a Szunda-, az Andamán- és Nikobár-szigeteken, a Csendes-óceánban a Fülöp-szigeteken. Eredeti elterjedési területén kívül számos helyre betelepítették, így ma már vadon él Hongkong, Pápua Új-Guinea, a Palau szigetek és Mauritius területén is. Sűrű esőerdők, másodlagos erdők, mangroveerdők lakója, gyakran folyók közelében él.

További képekért látogasson el a Galériánkba!

Nem vándorló faj, őshonos fajként Ausztráliában és Tasmániában van jelen. Nyugat-Ausztrália állam nemzeti madara. A 19. század során betelepítették Új-Zélandra. Ott nagyon elszaporodott, ottani állományát 60 000 madárra becsülik. Mint kedvelt parkmadár, félvadon sok helyen él Európa parkjaiban is, de itt nem vadul ki, önfenntartó állományai vadon sehol nincsenek. A vizes élőhelyeket részesíti előnyben, védett tengeröblökben és lagúnákban is előfordul.

További képekért látogasson el a Galériánkba!

A teknősök hidegvérű vagy változó testhőmérsékletű állatok, életük felét alvással és napozással töltik. A napozásra részben azért van szükség, hogy testüket felmelegítsék. A teknősök életük végéig növekednek (bár az öregek már nagyon lassan), akár a páncéljuk alakját is megváltoztatják kissé. Novembertől februárig téli álmot alszik, a talajba ásva magát védekezik a hideg ellen

További képekért látogasson el a Galériánkba!

A mandarinréce már jóval időszámításunk kezdete előtt igen ismert és nagyra becsült madár volt Ázsiában. A nyugatiak már megérkezésük után nem sokkal felfedezték a madár szépségét. Európába először 1745-ben telepítették be díszmadárként, de tenyészteni elsőként csak 1834-ben sikerült. A fajt könnyű gondozni és tenyészteni, emiatt sok tenyésztőnél és állatkertben is megtalálható. Legjobban az erdővel körülölelt vizeket kedveli, ügyesen repül az ágak között, és hegyes karmai segítségével fára is mászik.

További képekért látogasson el a Galériánkba!

A karolinai réce vagy kisasszonyréce egy közepes méretű amerikai díszmadár, Észak-Amerika keleti részének és az Amerikai Egyesült Államok nyugati területeinek tavain és mocsaraiban fészkelő faj. A telet az USA déli részén és Mexikóban tölti. A karibi szigeteken rendszeresen megjelenik a téli időszakban, és néhány madár ott is marad költeni. Kubában már állandó populációja él. Keleten a Nagy-tavak, Manitoba, Új-Brunswick és Dél-Québec határolja. Korábban Észak-Amerika legelterjedtebb vízimadarai közé tartozott, de a 20. század elejére az intenzív vadászat és élőhelyeinek átalakítása (például a mocsarak lecsapolása és az erdők irtása) miatt jelentősen megritkult. Az 1920-as évektől több helyen engedtek szabadon fogságban született egyedeket; a visszatelepítés eredményeként állományát az 1970-es években már 1,3 millió madárra becsülték

További képekért látogasson el a Galériánkba!