Tarajos sül [15]
Észak-Afrikában a Szaharán kívül mindenütt elterjedt. Előfordul Olaszország déli területein és Szicíliában is, ahová valószínűleg az ókori rómaiak vitték magukkal. Magányos életet él, néha párban jár. Éjszakai életű, a nappalt maga ásta üregében tölti, de télen is odahúzódik pihenőre. Nem alszik téli álmot. Az eurázsiai hód után a legnagyobb európai rágcsálónak számító tarajos sül meglepően ügyesen bujkál a sűrűben. Háta közepétől a farkáig 35 centiméter hosszúságot elérő, fekete-fehér gyűrűs tüskék borítják, amik megkeményedett szőrszálak. A kimeresztett tüskék az állat fején hosszú, tövises tarajt képeznek. Tüskéit védekezésre használja, veszély esetén felmereszti, majd hátrálva támad az ellenségre. A tarajos sül nem áll rokonságban a sünökkel, ugyanis ők ősi rovarevők, míg a tarajos sül és a többi gyalog sül félék rágcsálók. Tehát sokkal közelebb áll így az egérhez és a patkányokhoz. A régi időkben nagy becsben tartották a tarajos sülöket, mert állítólag nagyon ízletes húsuk miatt fogyasztották, valamint tüskéit sok mindenre felhasználták. A szabad természetben 12-15 évig, fogságban viszont sokkal tovább él.
További képekért látogasson el a Galériánkba!
Mérete: 60-90 cm, farok-hossza 8-17 centiméter Testtömege: 13-25 kg Tápláléka: gyümölcsök, gyökerek és gumók, de fogyaszthatnak rovarokat, gyíkokat, békákat. Szaporodása: az ivarérettséget kétéves korban éri el, Afrikában évente kétszer-háromszor is fial, Európában csak egyszer, a tavaszi hónapokban. A vemhesség 95-105 napig tart, ennek végén rendszerint 2-3 kölyök születik. A kicsinyek szeme nyomban nyitva van, testüket finom prém borítja. A fiatalok két hónapos korukban már önállóak. Természetvédelmi státusza: nem fenyegetett
X Bezárás